Amit most leírok, sokan megtették már előttem, de úgy éreztem nekem is csatlakozni kell hozzájuk. Hang leszek hát egy olyan kórusban, amit néha én is szemforgatva hallgatok.

Politikusaink bűne a mi bűnünk is. Ez a tételmondatom, bizonyítása a mai napi feladat.

Most éppen a paralimpikai botrány kapcsán jött elő, hogy miért is nem mond le valaki, miután ennyi szemétség kiderült róla: vissza nem térítendő támogatások, hogy tudjon koncentrálni a munkára, 10 milliós autó, nulla forintért a nevére íratva, utazások ide oda alapítványi pénzen. És forgatjuk a fejünket, hogy nem mond le. Nyugaton lemondana. Lemondana akinek hirtelen 100 milliós háza lesz, 70 milliós villája a gyerekének, lemondana akinek a szomszédja bekerülne a top100 leggazdagabb ember közé. Úgy ahogy van az összes 6 évnél régebbi pártnak le kéne mondania, tisztelet a kivételnek. Elvileg olyan is van.

De miért nem mosd le valaki, aki megvesz egy házat 40 milláért, miközben 20at keresett egész évben? Lopta? Persze, de miért mondana le? Tényleg miért? Fél hét hőbörgés után elfelejtődik az egész. És ez a mi hibánk, mi hagyjuk nekik. Ugyan úgy felelősök vagyunk. Valahányszor nem állunk ki magunkért, azt üzenjük ezt szabad. A "következmények nélküli ország" nem csak büntetőjogi értelemben igaz. Andy Vajna pályáztatás nélkül kapott kaszinókat, neki nem kell navos pénztárgép sem. Mégis parádézhat, celebekkel lóghat, nem közösítjük ki. Pedig van egy potenciális pénzmosodája, amivel annyi korrupciós pénzt tud törvényessé tenni amennyit akar. Mi tűrjük meg magunkon.

"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges." - Deák Ferenc

Mentségünkre legyen mondva, még csak most tanuljuk a demokráciát. A Kánaán reményében léptünk be a nyugat kapuján, azt hittük már vége a küzdelemnek az életünkért. De nem, az emberek nem változtak, csak a rendszer. Már nem lőhetnek le minket, de lopni még fognak. Az áldozathozatal szükségessége sosem szűnik meg.

Veszélyes szembeszállni a hatalommal, egy képletes fegyver ott van a kezében: a megélhetését sok embernek elveheti. Ha együtt mozdulunk megállíthatatlanok vagyunk, (lásd internetadó) de az elsőnek mozdulót leüthetik. Ki lesz aki feláldozza magát? Senkinek nem fűlik hozzá a foga, így lehet feltartani egy egész tömeget, egyetlen golyóval a pisztoly csövében. Pedig nem félelmetes fiúk ezek, semmitől sem félnek jobban mint a kérdésektől:

És ha már az elsőnek mozdulóról beszéltem, itt el tudjátok olvasni Pásztory Dóra levelét. Bevállalta több paralimpikonnal együtt, hogy kiállnak, nem mondanak le a jogaikról. Én már nem csak sportemberként nézek fel rájuk!

Likeolni ITT, egyetérteni odalent!