Nem mondanám magam feltétlenül ateistának. Nehezen tudom megfogalmazni a vallásokhoz való hozzáállásomat, de az biztos, hogy nem vagyok megkeresztelve, nem járok templomba (legalábbis nem vallási célból, a régi épületek vonzanak), nincs semmilyen kapcsolatom egyházakkal, szóval legyek ateista, az egyszerűség kedvéért.
Gajdics Ottó munkásságát már régóta figyelem, de a "Feltámadás" című írása olyan kincs, ami mellett nem mehetek el. Nyílván a választáshoz képest egy hétre egy jól fizetett propagandistának mindenről a fideszre szavazásra kell gondolnia, de az írás még ilyen kontextusban is erős. Ennek ellenére szeretnék Gajdics Ottónak reagálni a felvetéseire, gondolom még sosem beszélt ateistával, ezért nem fedi le teljesen a valóságot az írása.
Jézusról a következőt mondja: "Őt választom vagy a semmit. Ha a semmit, magamra maradok, és kínkeserves kínlódással kell magam előtt is bizonygatnom minden áldott nap, hogy van bármi értelme is a szenvedéseimnek."
Kedves Ottó én nem választom Jézust. Bár nem fogom fel az életemet szenvedésnek, de a munkám és a verejtékem a családomnak, és a lányomnak szól. Nekem nem kínlódás a szeretteimért “szenvedni”. Azt még nem gondoltam, hogy a családom semmi, de a nagy részük nincs megkeresztelve, szóval éppen lehetnek semmik is. A keresztény szeretet szemben minden bizonnyal.
"Ők gondolják úgy, hogy nincs szülőföld, nincs haza, ott kell élni, ahol vastagabban kenik a vajat a kenyérre. Nekik mindegy teljesen, hogy beszélik-e majd ötven év múlva is az anyanyelvüket, hogy unokáiknak jelent-e majd valamit az, hogy őseik magyarok voltak."
Kedves Ottó, bár nem járok templomba, épen még Magyarországon élek. Pedig nem itt kenik a legvastagabban a vajat a kenyérre. Nem tudtam, hogy a magyar nyelv szeretete is Jézushoz kötődik, de akkor bennem lehet valami deformáció, mert speciel szeretem a magyar nyelvet. Lehet senki más ateista nem. Valószínüleg így lehet, hiszen általánosítást nem feltételeznék rólad.
"Ez nyilván irritálja az énség korszakának elidegenedett, magára maradt szerencsétlenjeit, akik folyamatos kényszert éreznek önnön felpuffadt arcuk mutogatására a rettenetes űrben, amit Jézus hiányzó alakja jelent jelentéktelen életükben. Ideje felismernünk és megértenünk őket."
Kedves Ottó, erre nehéz mit írni. Minden szava arany. Amikor fentebb említettem, hogy nehezen tudom megfogalmazni mit is érzek a vallásokról, részben erről is beszéltem. Hiszem csak egy mélyen vallásos tud ilyen magas lórol leköpve beszélni mindenki másról. Itt vagyon én a “jelentéktelen életemmel”, teszem amit az összes dolgos magyar a környezetemben. És aztán elolvasok egy ilyen szép írást a szeretetet és megbocsájtást hírdető Jézus nevében.
"Felfuvalkodott önhittségük már ott tart, hogy kétségbe vonják az egész teremtést"
Kedves Ottó, ha itt az evolúcióra, vagy a big bang teóriára gondolsz, mint tudományos tényekre, akkor attól félek igazad van. Azt nem tudom, hogy felfuvalkodott vagyok, tény, össze vissza ettem tegnap, de én elég önhitten elhiszem, amit a tudósok 100%a állít. Mondjuk én azt hittem ezek megférnek egymás mellett, de lehet én értem félre.
"Úgy várunk most a feltámadásra, hogy fél szemmel azért már egy héttel későbbre sandítunk."
Kedves Ottó itt bújik ki a szög a zsákból. Jézus és a választások. Jézus a fideszre szavazna. A többiek magyartalan, jelentéktelen, felfuvalkodott, kínlódó, felpuffadt, szerencsétlen emberek akik nem Jézust, és a fideszt választották. Mit lehetne erre mondani, mint beismerni, milyen jól leírta kedves Ottó a nem fideszes magyarok kis, alig 6 milliós tömegét.
Nyílván nem nekem szólt ez az írás. Ez fideszeseknek szólt, hogy mit is gondoljanak rólam, egy konzervatív családos emberről, aki unja, hogy lopnak tőle. Lássák, hogy a világ olyan egyszerű, hogy elég két részre osztani és “ők” milyen undorítóak. Jézus nevében.
Kedves Ottó, jó keresztényi ünneplést kívánok neked.
Üdvözlettel:
Az aggódó polgár
