Volt szerencsém pár napot Washingtonban tölteni, kicsit beleszagolni az amerikai levegőbe, és szeretnék megosztani veletek pár gondolatot. Hogy kicsit beletekintsek az amerikai gondolkodásba végigjártam pár múzeumot, de legjobban a Newseum tetszett, ami az újságírás történetét mutatta be. Ott vettem a képen látható kitűzőt, ami a gondolatmenetem alapja lesz:

Freedom isn't free. Azaz a szabadság nincs ingyen.

Nagyon megütött ez a mondat, olyan keserűen találó és aktuális volt magyar szemmel. Odakint az USÁ-ban viszont szinte mindenhol el volt rejtve ez az üzenet: A szabadságért áldozatokat kell hozni. Ez a függetlenségi háborúból eredhet, hiszen az akkor az önállóságért vérrel kellett fizetni. Persze minden ország harcolt már a szabadságáért, de az amcsi eredettörténet az elnyomás elleni küzdelemről szól. Nem csodaszarvasról, vagy anya farkasról, hanem arról, hogy hiába adóztak az angolok tojtak a fejükre. Ez azért elég specifikus kulturális alap.

Ki kell állj magadért, kérdőjelezd meg a vezetődet, állj ki, tüntess, én ezt éreztem a levegőben. Egy olyan államban ahol a lakók egy jelentősre része valami elől menekült, mert üldözték a vallása miatt, kinézete miatt, vagy szimplán a jobb életre vágyott, még inkább megteremti a közeget ehhez a lázadó, liberális attitűdhöz.

Bár igen kritikus vagyok az amcsikkal, lásd itt, ezt a dolgot illene lenne megtanulnunk tőlük. Nem vagyunk mi butábbak náluk, de lássuk be, mi még csak tanuljuk ezt a demokráciás játékot. A rendszerváltás előtt a cél még a szabadság kiküzdése volt, a hiba már itt belénk ivódott, mert a szabadság nem a cél, hanem a kezdet a jobb élethez. Úgy hiszem mi azt gondoltuk, innen már hátra lehet dőlni, ott vagyunk a nyugaton, a fejlett országok között.

De a szabadság, az igazi szabadság, ahogy az összes amcsi múzeum sugalta: Nincs ingyen! Már nem ölnek meg érte, nem vetnek börtönbe, de az életedre még törhetnek, veszélyeztetvén a munkádat, megélhetésedet. Egy elnyomó hatalom olyan mint egy terrorista, aki egy golyóval a tárban tart sakkban ezer embert. Hiába lehetne legyőzni, senki sem akar elsőnek mozdulni, senki sem akar az egyetlen lenni, aki golyót kap a végén.

Mi magyarok folyamatosan ebben a ketrecben vergődünk. Valószínűleg mindenki tud egy pikáns történetet arról, hogy egy polgármester, vagy országgyűlési képviselő visszaélt a hatalmával, de nem léptünk semmit. Miért? Mert nem akarunk mi rontani elsőnek a terroristára. Majd a többiek, majd valamelyik vakmerő.

De a szabadság nincs ingyen.

Sándor Mária ápolóként például kiállt azért, hogy fizessék ki a túlóra pénzét amiért megdolgozott. Senki sem mert előtte lépni, mert öngyilkosságnak gondolták, és jogos volt a félelem. A fekete köpenyben tiltakozó ápoló ellen etikai vétség miatt eljárás indult. Így jár aki pattog, aki elsőnek mozdul. a munkahelye veszélybe került, mert kiállt, nem csak önmagáért, minden munkatársáért is.

A média felkapta a témát, így az eljárást leállították. A magánakció hatott, az emberek erről a témáról beszéltek, a politika már nem mehet el mellette szó nélkül. De ehhez kellett egy ember, aki tudta: a szabadság nincs ingyen. Sose volt, sose lesz.

Ki lép most?

Likeolni ITT, szidni odalent